Felületi struktúra kialakítása
A vakolat sokáig régimódi megoldásnak számított, és manapság is másodlagos megoldás mint struktúrakialakítási lehetőség. Ha az épületek innovatív kialakítása volt a cél, a tervezők egészen másfajta anyagokban gondolkoztak. Hogy miért? Talán azért, mert a vakolt homlokzatokat a régmúltból származó, ódivatú megjelenésnek tartja a közvélekedés, amelyek nem illeszkednek napjaink innovatív szemléletébe. Más anyagok használatával sokkal könnyebben átültethetők a gyakorlatba az éppen aktuális építészeti trendek és divatok, mint például a perforáció, a transzparencia, a virtuális vagy parametrikus esztétika. Ehhez társul még az a téves előítélet, hogy a vakolat sem anyagtechnikai, sem kialakítási szempontból semmilyen fejlődésen nem ment át az elmúlt évtizedekben.
A vakolatnak jövőbeni potelciálja van
A vakolat napjainkban reneszánszát éli, ami vélhetően a hőszigetelő rendszerek elterjedésének is köszönhető. Különösen a lakóházaknál találkozhatunk energetikai felújítások kapcsán nagy kiterjedésű, hagyományos eljárással készült vakolt felületekkel.
A vakolat anyagi és esztétikai értéke ugyanakkor messze túlmutat ezeken a gyakorlatban meghonosodott alkalmazásokon. A tervezők és szakkivitelezők egyre növekvő érdeklődéssel tanulmányozzák a tradícionális technikákat, hogy kreatív, leleményes ötletekkel cáfoljanak rá a sivár, sima homlokzatvakolatok miatt fanyalgókra.
Merthogy a vakolat, különösen nagy rétegvastagságú rendszerben alkalmazva, rendkívül széles kialakítási lehetőségeket rejt, amelyek megbizsergetik az érzékeket. A természetesség, otthonosság igénye, a helyi nyersanyagokhoz és hagyományokhoz, valamint a sima, egyhangú felületek helyett a kifinomult, plasztikus formákhoz való ragaszkodás egyre nagyobb jelentőséggel bír, ha a vakolatról van szó.
Ehhez társul még a kitűnő ár-érték arány, az egyszerű feldolgozhatóság, a műemléki és egyéb védettség alatt álló épületeken való alkalmazhatóság, a színkialakítási lehetőségek széles tárháza, és nem utolsó sorban a természetes nyersanyagok bőséges rendelkezésre állása.
Kreatív vakolási technikák
Klasszikus vakolási technikák
A vakolat évszádokon átívelő története az építőiparban az ókortól a barokkon, a historizmuson, a XVIII. századik második felére eső „Gründerzeit”-on és az 1920-as évek „Modern fehér” szín uralta stílusán keresztül – amikor is a fehér kockaépítmények elképzelhetetlenek voltak vakolat nélkül – egészen napjainkig tart. Egy-egy új korszak beköszöntével mindig átvették, variálták, kiegészítették a múltból ismert technikákat. Közben a vakoláshoz használt anyagok is folyamatosan változtak: az agyag-, majd gipsz- és mészvakolatokat idővel felváltották a mészcement- és cementvakolatok, amelyeket ráadásul már hosszú évek óta műanyag adalékokkal is javítanak.
Ami azonban leginkább jellemzi ezt a plasztikus építőanyagot, és ami mindig is élénken izgatta az építőmesterek, tervezők és szakiparosok fantáziáját, az nem más, mint a kialakítási lehetőségek szinte végtelen sokasága: seprűs, fésűs és kanalas technika, sgraffito és kapart vakolat, szöges deszkás, gereblyés módszer, érdes vagy szórt vakolat, hogy csak néhány példát említsünk. A felsorolt eljárások közös jellemzője, hogy a vakolatot a felhordás során, illetve azt követően a legkülönfélébb módokon „megdolgozzák”.
Modern vakolási technikák
Lehetnek simított, strukturált, iszapolt, dörzsölt, hengerrel és vakolósablonnal kialakított vagy kefével átmosott; pigmentekkel színezett, vagy különböző méretű és formájú szemcsékkel kialakított vakolatok. A vakolatok kreatív kialakítási lehetőségeinek csak a képzelet szab határt.
Miután az építtetők és tervezők hosszú éveken át rendre a sima vakolatokat részesítették előnyben, manapság reneszánszukat élik a durva, struktúrált szerkezetű, kőműveskanállal, hengerrel, glettvassal, kefével vagy seprűvel kialakított vakolatfelületek.
A felsorolt kreatív technikák sikeres alkalmazásának elengedhetetlen alapfeltétele, hogy a vakolást végző szakember széles körű szakmai ismeretekkel és kellő kézügyességgel rendelkezzen.