Felületi struktúra kialakítása
A vakolat sokáig régimódi megoldásnak számított, és manapság is másodlagos megoldás mint struktúra kialakítási lehetőség. Ha az épületek innovatív kialakítása volt a cél, a tervezők egészen másfajta anyagokban gondolkoztak. Hogy miért? Talán azért, mert a vakolt homlokzatokat a régmúltból származó, ódivatú megjelenésnek tartja a közvélekedés, amelyek nem illeszkednek napjaink innovatív szemléletébe. Más anyagok használatával sokkal könnyebben átültethetők a gyakorlatba az éppen aktuális építészeti trendek és divatok, mint például a perforáció, a transzparencia, a virtuális vagy parametrikus esztétika. Ehhez társul még az a téves előítélet, hogy a vakolat sem anyagtechnikai, sem kialakítási szempontból semmilyen fejlődésen nem ment át az elmúlt évtizedekben.
A vakolatnak jövőbeni potelciálja van
A vakolat napjainkban reneszánszát éli, ami vélhetően a hőszigetelő rendszerek elterjedésének is köszönhető. Különösen a lakóházaknál találkozhatunk energetikai felújítások kapcsán nagy kiterjedésű, hagyományos eljárással készült vakolt felületekkel.
A vakolat anyagi és esztétikai értéke ugyanakkor messze túlmutat ezeken a gyakorlatban meghonosodott alkalmazásokon. A tervezők és szakkivitelezők egyre növekvő érdeklődéssel tanulmányozzák a tradícionális technikákat, hogy kreatív, leleményes ötletekkel cáfoljanak rá a sivár, sima homlokzatvakolatok miatt fanyalgókra.
Merthogy a vakolat, különösen nagy rétegvastagságú rendszerben alkalmazva, rendkívül széles kialakítási lehetőségeket rejt, amelyek megbizsergetik az érzékeket. A természetesség, otthonosság igénye, a helyi nyersanyagokhoz és hagyományokhoz, valamint a sima, egyhangú felületek helyett a kifinomult, plasztikus formákhoz való ragaszkodás egyre nagyobb jelentőséggel bír, ha a vakolatról van szó.
Ehhez társul még a kitűnő ár-érték arány, az egyszerű feldolgozhatóság, a műemléki és egyéb védettség alatt álló épületeken való alkalmazhatóság, a színkialakítási lehetőségek széles tárháza és nem utolsó sorban a természetes nyersanyagok bőséges rendelkezésre állása.
Kreatív vakolási technikák
Klasszikus vakolási technikák
A vakolat évszádokon átívelő története az építőiparban az ókortól a barokkon, a historizmuson, a XVIII. századik második felére eső „Gründerzeit”-en és az 1920-as évek „Modern fehér” szín uralta stílusán keresztül – amikor is a fehér kockaépítmények elképzelhetetlenek voltak vakolat nélkül – egészen napjainkig tart. Egy-egy új korszak beköszöntével mindig átvették, variálták, kiegészítették a múltból ismert technikákat. Közben a vakoláshoz használt anyagok is folyamatosan változtak: az agyag-, majd gipsz- és mészvakolatokat idővel felváltották a mészcement- és cementvakolatok, amelyeket ráadásul már hosszú évek óta műanyag adalékokkal is javítanak.
Ami azonban leginkább jellemzi ezt a plasztikus építőanyagot, és ami mindig is élénken izgatta az építőmesterek, tervezők és szakiparosok fantáziáját, az nem más, mint a kialakítási lehetőségek szinte végtelen sokasága: seprűs, fésűs és kanalas technika, sgraffito és kapart vakolat, szöges deszkás, gereblyés módszer, érdes vagy szórt vakolat, hogy csak néhány példát említsünk. A felsorolt eljárások közös jellemzője, hogy a vakolatot a felhordás során, illetve azt követően a legkülönfélébb módokon „megdolgozzák”.
Modern vakolási technikák
A vakolatok kreatív kialakítási lehetőségeinek csak a képzelet szab határt. Lehetnek simított, strukturált, iszapolt, dörzsölt, hengerrel és vakolósablonnal kialakított vagy kefével átmosott. pigmentekkel színezett, vagy különböző szemcsemérettel és formával kialakított vakolatok.
Miután az építtetők és tervezők hosszú éveken át rendre a sima vakolatokat részesítették előnyben, manapság reneszánszukat élik a durva, struktúrált szerkezetű, kőműveskanállal, hengerrel, glettvassal, kefével vagy seprűvel kialakított vakolatfelületek.
A felsorolt kreatív technikák sikeres alkalmazásának elengedhetetlen alapfeltétele, hogy a vakolást végző szakember széles körű szakmai ismeretekkel és kellő kézügyességgel rendelkezzen.
